cogito, ergo incognito

szomorú történet egy elárvult mobilról | I. rész

2015. november 12. - gordiuszblog

 

Mire jó egy régi mobiltelefon?
Hogyan lehet egy régi mobillal lépre csalni egy kiemelt felhasználót és támadó kódot helyezni a számítógépére?
Ha a kiemelt felhasználó számít a támadásra, hogyan háríthatja el?

Mire jó egy régi mobiltelefon?

„- csak meg ne csörrenjen, hogy meg ne lássa senki..
- hogy ez nem a legújabb Z8+ modell 16 cm3-es kijelzővel és desertion from earth CPU-val, hanem a korábbi, kétrotoros Z9- for dummy users kiadás..
- csörög!
- "kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak"..
- csörög!
- Game Over”

A tervezett elavulásnak és a fogyasztást serkentő marketingmunkának köszönhetően egyre gyakrabban jön el az idő, hogy új mobiltelefon kell.
Okostelefon, hiszen akiért ennyi mérnök és ügynök dolgozik, az kiválasztott.
Egy jóérzésű fogyasztó gondol a Foxconn gyermekmunkásai mellett a természetre is, amiről sok fotót lát minden nap a közösségi oldalon, így azt tervezi, hogy elektronikus hulladékgyűjtőbe helyezi megunt készülékét. No, de előtte még az élet, hiszen ki kell választani és meg lehet vásárolni az új mobilt. A reklámok értünk vannak, ilyenkor is bebizonyosodhat, segítenek a döntésben. Az új mobil akkor okoz igazán nagy örömet, ha hitel és hűségidő társul mellé, így jöhet a számhordozás ügyintézése is és végre van téma, amit meg lehet osztani a legújabb sadly kollekció használatával.

Múlnak a hetek, de egyszer csak bekerül a táskába a régi mobil, „majd holnap leadom a szolgáltatónál, szelektív hulladékgyűjtőbe tesszük, valami csak lesz..”. Múlnak a hetek, cserélődnek a táskák, „majd holnap, kuka vagy szelektív..”. El is felejtjük mi volt a PIN, mire megszabadulunk a régi készüléktől, de „úgyse kapcsol már be, hiszen rossz”- úgy emlékezünk, azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy ezért vált szükségessé az új készülék megvásárlása - és az adatok réges-régen, automatikusan szinkronizálódtak az új készüléken.
A régi készüléknek azonban semmi baja, csak fel kell tölteni. A régi készüléken nincs is PIN-kód, a SIM-kártyán „volt”, amit kivéve máris bejuthatnak a készülékbe. Mert a számhordozásnál távolról inaktiválták, nem kellett vele külön foglalkozni. Az SD-kártyát is benne hagytuk a biztonság kedvéért, „hiszen, ócska, régi, kicsi, lassú, fekete..”.

Teljesen mindegy, hogy egy elektronikus hulladékgyűjtőből vagy egy hétköznapi kukából vándorolt tovább a régi készülékünk pár új tulajdonos keze között, míg végül valaki kivette a régi SIM-kártyát, feltöltötte az akkumulátort és bekapcsolta a készüléket, majd csatlakozott egy ingyenes WiFi-hálózatra.

Lássuk mi van benne, mit találhat:

- ETR-kód
- x db. SMS: személyes, szerelmes, hiteltörlesztésről-, fizetésről tájékoztató banki, különböző internetes szolgáltatások validáló kódjai..
- e-mailcím
- x db. e-mail, csatolmányok, önéletrajz, fotók..
- forró hangulatban készült MMS-ek.
- híváslista
- fényképek
- helyadatok
- hozzáférés a felhőtárhelyekhez: ha használtunk szinkronizációt, akkor elmentettük a kliensbe a belépési adatokat
- böngészési előzmények és könyvjelzők
- névjegyek
- jegyzetek
- naptár, napirend, emlékeztetők, születésnapok, ajándékötletek, időpont egészségügyi kezelésre..
- dokumentumok a microSD memóriakártyán és a készülék Letöltések mappájában
- munkahelyi anyagok
- hozzáférés az e-mailfiókhoz, hiszen a szolgáltató a régi, már validált készüléket nem fogja új eszközként azonosítani és jelezni csatlakozását a felhasználónak
- könnyedén visszafejthető Wifi-jelszavak
- jó felhasználói szokás szerint mobilba mentett netbankos jelszó, kapukód, jelszavak, felhasználónév, bankkártya PIN-kódja..
..

htc_desire_2.png

A régi készüléknek, ami mondjuk másfél éves csupán - köszönhetően a fogyasztás/bevételoptimalizálásnak - tegyük fel, hogy semmi baja. Kicsit lassú, de ennek az az oka, hogy sok minden összegyűlt már rajta. A memóriakártya formázásával és az applikációk elköltöztetésével a készülékmemóriából, némi takarítással, újra a gyári állapotban tapasztalható sebességgel működhet. De, ha ez nem elég, akkor egy új operációs rendszer felvajákolásával gyorsítható és funkcionálisan bővíthető eszközt kapunk. Például egy Android 4.x alapokról forkolt CyanogenMod 12 teljesen új felhasználói élményt jelenthet a korábbi, gyári rendszerrel megterhelt, felesleges alapértelmezett applikációkkal visszafogott és hazabeszélő felülethez képest. A készülék lehet okostelefon, távirányító, WiFi-hotspot, ébresztőóra, numerikus billentyűzet.. bármi, nehéz olyan funkciót találni, amire az Android alapú rendszerekre fejlesztett programok között ne találnánk akár ingyenes alternatívát.

Jó, ha a felhasználó tisztában van azzal, hogy hol és milyen formában, illetve milyen koncentrációban halmoz fel személyes vagy egyéb szempontból védett digitális tartalmakat. Egy okostelefon pont ilyen terep. Rajta van mindenünk és a mások által nekünk küldött információk védelméért is, elméletileg mi felelünk.
A készülékek gyári állapotba történő visszaállítása [factory reset] nem feltétlenül tüntet el minden személyes adatot, közepesen nehéz, de visszanyerhetőek az adatok ebből az állapotból is.
A régi, de elméletileg működő okoseszközt, adjuk inkább oda egy gyereknek, tegyünk a digitális írástudás elterjesztéséért!
De kérjük meg, hogy a factory resetből visszanyert adatainkon ne nevessen hangosan.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gordiusz.blog.hu/api/trackback/id/tr388073584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.