előszó

Egy esti kibermese abban segíthet a gyereknek, hogy lélekben felkészüljön az infokommunikáció veszélyeire, ami az általános iskolában leselkedhet rá a későbbiekben.
A hálózat beköltözik a hálószobába - nem lehet elég korán kezdeni, de talán nem is kell. Az első epizód ugyanolyan gondolatébresztő csupán, mint minden más mese..
Adatvédelmi felkészítő: személyiséglopás.

 visszafelé számolva az 56. rész, ami fejjel lefelé olvasva több

     ..egyszer volt, hol nem volt, a messzi-messzi optikai gerinchágón túl, élt egy magányos remete - se neve, se gyereke, szomorú volt az élete. Mérges is volt és dühös is emiatt, valamint torzonborz, mert nem volt fésűje.
     Amikor már az összes nyelven, elmondta az összes csúnya szót, elhatározta, hogy bemegy a városba és ellop magának egy életet és legalább, valaki más életének ellopása közben bizonyosan füllenteni is lehet, ami majdnem olyan jó szórakozás neki, mint hangosan csúnya szót mondani.

     Felszállt a villamosra, mogorván, jegy nélkül - aznap nem mondták be a megállókat miatta - és figyelt. Leste a játékok cetlijére írt neveket a gyerekek kezében és az iskolatáskákat, hátha nem csukták be és akkor kilátszik egy füzet vagy egy rajz széle, de a tornazsákokat is fürkészte, hogy találjon rajtuk magának egy nevet, amit ellophat.

Direkt a gombhoz állt, mert ott sok a gyerek.
     Amikor délután végre talált egy nevet, filctollal leírva egy hazafelé tartó gyerek táskáján: fogta és ellopta - leugrott a villamosról és lökdösődve futott el, a zöldet sem várta meg a zebránál. De nem is kergette senki, mert nem vették észre, hogy mit tett, meg különben is, nem remete volt már; volt neki neve, így beugorhatott egy bokorba és megleshette, merre lakik a gyerek - közben túrta az orrát.

     Este hazament a remete és tésztát gyúrt. Óriási tésztát, mint a rétes, a széleit az asztal sarkáig húzta és gombokat varrt rá. Majd rárajzolta a gyereket, akitől ellopta a nevét, belebújt és hátul összegombolta, mint egy jelmezt.

     Másnap reggel a gyerek és a családja elindult otthonról - a szülők dolgozóba, a gyerek iskolába.
A gyereket attól a naptól kezdve nem szólították fel az iskolában - hirtelenjében már nem tudták a nevét, mert ellopta a remete - és a labdát sem rúgták neki az iskolaudvaron, mert nem tudtak odakiabálni.
     A remete minden nap, amikor nem voltak otthon, odalopózott a lakáshoz, „jóreggeltkívánok”-ot füllentett a szomszédnak, bemászott a tésztaszűrőn át és bosszantott.

Kezdetben csak beült apuka székébe, ami régen nagypapáé volt.

De másnap már felbátorodott: begurította a radírt az ágy alá, hogy ne találják meg és olvasta a mesekönyveket.

Harmadnap kicserélte bennük a jókat a rosszakra, hogy a végén az járjon pórul a mesehősök közül, akinek nem kellene. Délután meg belefújta az orrát a függönybe.

A negyedik napon főzött a konyhában anyuka helyett, kis adagot, gyereknyit, ami éppen friss még vacsorára, de olyat, amit nem szeretett vacsorázni a gyerek - és tett bele csípőset.

A remete élvezte, hogy egy egész családot bosszanthat. Eldugta a távirányítót!
A telefont is felvette nap közben, ha csörgött és azt mondta, hogy:

     - Elköltöztünk Vlagyikavkazba, karácsony utánig maradunk, idén nem kell ajándék!

Majd belefúrta az ujját a szakadt játékokba, hogy nagyobb legyen rajtuk a lyuk.
Telt múlt az idő - bosszantással, mikor egyik nap a remete megette a születésnapi tortát.

     Akkor - aznap, abban a pillanatban egyszer csak elfogyott körüle a sajnálat, hogy a remetének nem volt neve, se gyereke és szomorú, kócos meg savanyú..
     A Karácsony és a születésnap elrontása már mindenkinek sok lett volna, hát még a házi koboldoknak: Nemdübörgés, Lefekvés, Fogmosás, Elpakolás, Fürdés, Köszönés, Orrfújás, Sokativás közösen, egyetértésben, szappanbuborékba zárták a remetét és elküldték a háztól. Rábízták a Szélre, hogy fújja amerre akarja, de ide többet ne jöjjön, mert rossz.

     Száműzték, a legmesszebb lévő hegy mögé, ami felett csak sötétszürke felhők úsznak, mivel arrafelé megy el minden vihar: az Elveszett Játékok Városába.
     Ebben a távoli városban, melyet sötét felhők függönye rejtett - az elhagyott rongyok és plüssök, kisautók, babák, homokozólapátok kerülnek és néhány kicsi gyöngy, ha már nem fért az orrlyukakba meg gyémánt. Rengeteg rojtosra szeretett játék árválkodott ott, amit a gyerekek ottfelejtettek az orvosi rendelőben, leejtettek hazafelé menet, kiesett a babakocsiból, elhagytak véletlenül játszótéren vagy a szökőkút szélén.

     Az Elveszett Játékok Városában mindennek gyerekszaga volt: izzadt kecske és pisi. A játékok tele voltak szeretve és össze voltak ölelve kopottra meg nyálazva.
Szépen lassan a remete, ahogy a játékok közt élte napjait, ő is kecske és pisiszagú lett és tele szeretettel, mert a szomorúság elfogyott belőle, mint a sajnálat a nyolc koboldból - a játékokban meg nem volt: csak a nyál, az ölelés, meg a szeretés.
     A szomorúság a gyerekeké maradt, akik elhagyták a játékaikat.

vége

utószó

személyazonosság-lopás vagy személyiséglopás:
visszaélés, valamilyen adathalász módszerrel, elektronikus eszközzel személyes adatok eltulajdonítása és felhasználása

Lajosnak, aki utálja a meséket