Van ez a lány, a Mari, nevezzük Sárinak - együtt vagyunk már jó rég. Az első nő az életemben, mellette tanultam meg körülbelül mindent a női nemről. Nem volt első látásra szerelem, lehet nem is volt soha az, csak úgy kialakult a viszony. Így hozta a szükség. Az elején minden olyan hirtelen történt, aztán csak teltek az évek, jó volt együtt munka is, magánélet is - játszottunk, filmeket néztünk - mindent, a legféltettebb titkaimat is megosztottam vele, magamról, a barátokról, családról. Aztán nemrég valami megváltozott. Mari elkezdett fura témákról, ritkán hallott szavakkal beszélni, másképpen öltözködni, divatos ruhákat hordani meg melltartót, olyanok helyett, amik korábban jól álltak neki. Az elején még örültem is a változatosságnak, de aztán kezdett hiányozni a régi Mari. Azt gondoltam, hogy talán van valakije. Jól gondoltam, csak még nem sejtettem. Nem tudtam, hogy mindent kifecseg rólunk, hogy mi megy a háttérben. Mivel nekem csak a Mari volt, nem értek igazán az ilyen szerelmi játszmákhoz, csendben vártam, hátha csak átmeneti az egész. De lassan már alig ismertem rá. Nem találtuk a közös hangot, hetente, de volt, hogy naponta veszekedtünk, ha valamit úgy tűnt megoldottunk, előjött újra. Már semmi sem volt olyan, mint régen. Rossz volt a munkahelyen és otthon is - sehol sem volt már az a régi biztonságot adó érzés. Marira alig ismerek rá, hazudik nekem, kérek tőle dolgokat, például hogy ne beszéljen ki a hátam mögött, azt ígéri, hogy nem fog, de nem tarja meg a szavát, folyamatosak a veszekedések, mintha hirtelen összeférhetetlenek lennénk, mindenhol hibázik és hiányzik valami.
Biztos vagyok abban, hogy már nem ketten, hanem hárman vagyunk a kapcsolatban.
Aztán egyszer csak lett ez az új lány, a Lári, először az icebergs.io oldalán láttam meg. Megadtam az e-mailemet, persze nem a valódit és kicsit ismerkedtünk. Egészen más világ, kicsit olyan, mint Mari volt. Nemrég hazavittem. Játszunk, filmezünk, zenét hallgatunk együtt. Pár hét összecsiszolódás és minden remekül megy. Hát a munka az nem annyira, Lári elvonja a figyelmemet, de nyitott vagyok minden újra, hiszen életünk végéig tanulunk, ez így jó és előfordul, hogy a hibáinkból.
